Kedvenc ételeim közé tartozik a rizottó, szinte minden valamire való olasz étteremben elcsábulok és ezt rendelem, még akkor is, ha előre megfogadom, hogy most valami más eszem majd. Aranyszabály, hogy ezt csak kipróbált és bevált éttermekben teszem, mert szörnyűségeket képesek egyesek rizottónak nevezni. Ezt nem is részletezem, 2007-ben pozitív leszek, ezt megfogadtam! Az igazi rizottónak mélységei vannak, gazdag, földes íze, az állagát tekintve pedig lágyan krémes.
Készíteni viszonylag ritkán szoktam, ennek két oka is van: egy kicsit időigényes, de csak egy kicsit, nem kell megijedni; és nem mindenki szereti – hála az éttermeknek, amelyek egészen más rizsförmedvényekre szoktatják az embereket a rizottó fedőnév alatt.

Vegyes gombás rizottó


Időigényessége, vagy inkább figyelemigényessége miatt a rizottó kiváló terápiás eszköz. Sokat kell kevergetni (bár ez is kényes kérdés, mert ha túl sokat keveri az ember lánya, akkor nagyon ragadós lesz, egy massza igazából, ha pedig nem eleget, akkor nem lesz eléggé krémes), a levest merőkanalanként adagolni, figyelni, hogy mikor veszi fel a folyadékot a rizs, utánaadagolni és észrevenni azt a pillanatot, amikor megpuhul, de még tartja ruganyos állagát – al dente, ahogy mondják. Közben a konyhát újabb és újabb illatok töltik meg, a borból nem csak a rizshez lehet adni ugyebár, jut a pohárba is, így a kb. 40 perces procedúra alatt egészen más világba kerül az ember. Én legalábbis mindenképpen. És tegnap este ez különösen jól esett.

Recept (4 személyre előételnek vagy 2 személyre vacsorára)

20 dkg rizs, kizárólag Arborio
1/2 szál póréhagyma
30 dkg vegyes erdei gomba
3 ek olívaolaj
1,2 dl száraz fehérbor
1,5 l alaplé (lehet csirke vagy zöldség)
kis csokor petrezselyem
10 dkg parmezán (+ egy kis darab száraz parmezán héj)
2 ek vaj
só, frissen őrölt vegyesbors

A gombákat megmosom, a kalapjukat a szárától leválasztom. A szárakat apróra vágom, 1 ek olívaolajon hirtelen megpirítom. Kiszedem a serpenyőből és félreteszem. A póráhagymát apróra vágom, a gombakalapokat felszeletelem és együtt 2 ek olajon megfonnyasztom őket. Sózom, borsozom a keveréket, majd hozzáadom a rizst és áttetszőre pirítom. Vigyázni kell, hogy a hagyma ne égjen oda. Ekkor hozzáöntöm a bort, alacsonyra veszem a lángot és megvárom amíg a bort magába szívja a rizs. Innen kezdődik az alaplé adagolása. 1-1 1/2 merőkanál levet a rizshez adok, megvárom amíg a rizs felveszi a folyadékot, néhányszor megkeverem, majd újabb adagot adok hozzá. Mindezt addig folytatom, amíg a rizs al dente megpuhul. Az utolsó folyadék adag előtt a rizshez keverem az apróra vágott petrezselymet is. Leveszem a tűzről, a kész rizottóhoz keverem a frissen reszelt parmezán sajtot és a 2 ek vajat. A pirított gombaszárakkal és egy kis parmezánnal megszórva azonnal tálalom.

Trükk: a parmezán íz fokozása érdekében a bor hozááadása után egy darab száraz parmezánsajthéjat is a rizshez adok. Ezt csak a legvégén veszem ki, nagyon jó ízt ad a rizottónak. A maradék parmezándarabokat, a kemény héjakat, amiket már nem tudok lereszelni, mindig félre szoktam tenni, elvannak a hűtőben fóliába csomagolva. Rizottóhoz, minestrone leveshez használom.

Még nincs értékelve.

Kérjük, értékeljen

Előző cikk5 dolog
Következő cikkMac-n-cheese – amerikai klasszikus
2006. szeptemberében kezdtem el írni a Lila füge blogot, ami azóta sok változáson ment keresztül, mindig egyre több és szebb lett. Ma már nem blog, hanem ez az oldal. Persze nekem egy oldalnál sokkal több, mert az életem egyre nagyobb, izgalmasabb, szinesebb része.

3 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Sziasztok!

    Ma elkészítettem ezt a nagyon finom receptet.Annyit változtattam rajta,hogy nekem csak valami egyszerű dodozos rizsem volt itthon,igy azt használtam fel,de igy is tökéletes lett.A parmezén is nagyon jó ötlet,ezt is alkalmaztam.Most roston tintahal karikával tálaltam,és desszertként panna cottát csináltam friss eperdarabokkal az alján.

    Nagyon köszönöm a receptet!!