Mi a legfontosabb a konyhádban?

Három évvel ezelőtt meglátogattam egy barátomat Franciaországban, aki válás után, kevés pénzzel kezdte újra az életét, és lenyűgözött a lakása minimalizmusa. Ahogy hazaértem, én is nekiláttam átrendezni, eladni, elajándékozni, kidobni. Egy évvel később egy feleakkora lakásba költöztem, ami szintén sokat segített, egy újabb évvel később pedig két bőrönddel indultam útnak.

Csak a legfontosabb dolgokat vittem magammal – azt gondoltam. Kíváncsi lettem, mások mihez kötődnek, ezért megkérdeztem néhány kollégát, ők mit vinnének egészen biztosan magukkal a konyhájukból. Persze az igazság az út másik oldalán van, csak érkezés után tudjuk meg, jól döntöttünk-e.

Vogel Diana, akinek rengeteg szuper receptet köszönhetünk, egyértelműen főleg érzelmi alapon szelektál az elméleti pakolásnál:

– a majdnem 30 éve kapott sodrófám, mert igen sokoldalú eszköz, funkcionál kalapácsként, mutatópálcaként, hátmasszázshoz is
– Sári dédmama szakácskönyvei, mert ezekben van a múltam és a jövőm
– habkártya, mert maradéktalanul szép
– zöldséghámozó, mert bal kézzel sem okoz gondot a használata
– kerti olló, csak lesz ott is egy fűszerkert

Polgár Patricia, aki itt nálunk leginkább a pszichológia és az étkezés összefüggéseiről ír, már jóval praktikusabban közelítette meg a kérdést, eleve megkérdezte, mennyi időre és hová indulunk, ez alapján elég konkrét kapszulaeszköztárat rakott össze:

– a kávéfőzőm
– a wokom, abban kb. bármit meg tudok sütni
– a 2-3 kiskésem, ezek éles, de kicsi konyhai kések, nem tudom, mi a helyes nevük, de ezek nélkül nem tudok élni tényleg. Képtelen vagyok akár egy sajtszeletet is levágni kenőkéssel, se almát hámozni, se semmit. Volt rá példa, hogy nyaralás alatt el kellett mennünk kiskést venni.
– a botmixerem és a habverő gépem, szendvicskrémek és krémlevesek nélkül nem akarunk élni
– az egyik kisebb méretű lábos, leves- és tésztafőzéshez
– érzelmi kötődésem nincs, viszont idegbajos vagyok a bögreméretre, úgyhogy jobb, ha viszek magammal egy megfelelőt itthonról

Dénes Dóra egyszerre érzelmes és praktikus, mert persze a gyerekei nélkül soha, de azért alaposan átgondolta a kérdést, és nagyon úgy tűnik, hogy egy egész bőröndöt szán a főzésnek:

– örülnék, ha velem jönne a turmixkészlet a magdarálóval és a smoothie-készítővel, mert sokat használjuk mindkettőt
– szeretném a vastag falú, nagy acélserpenyőnket és a vízforralót is, a Barbi barátnőmtől kapott bambusz vágódeszkák közül is vinnék egyet, meg a zöldséghámozót, a japán késemet, amit már meg kéne éleztetni
– ha még belefér, a közepes méretű lábost, mert abban a legjobb levest főzni, a teteje ugyan egy csapatépítő túra áldozata lett, de IKEA-s póttetővel is remekül rotyog benne minden
– egy dolog biztos: a zárt dobozokba is belealjaskodó molyokat jó szívvel hagynám hátra

Én, aki ezt a cikket írom, és tényleg elköltöztem repülővel, tehát muszáj volt priorizálni, többévnyi szelektálás után azt hittem, tudom, mire van szükségem. Azért értek meglepetések:

– első körben elhoztam az imádott wireless botmixerem és a kedvenc Tefal serpenyőmet, mindkettő megalapozott és helyes választás volt, bár a teflont mostanra már alig használom
– később kiutaztattam az Emile Henry kerámiaedényem meg a nagyon jó minőségű (és drága, egyébként szintén Tefal) szendvics- és gofrisütőmet, mindkettőt hetente többször használjuk, úgyhogy megérte
– bár kiskés és zöldséghámozó tekintetében is egyet kell értenem Dianával és Patriciával, azt gondoltam, majd veszek itt. Ne nevessetek, de a környéken egyszerűen nem találtam megfelelőt, úgyhogy egy pesti látogatás során felmarkoltam a régi, törött végű Fiskars késem és a bevált hámozóm, úgyhogy végül ezek is itt kötöttek ki és mindennap örülök nekik
– egy nem túl távoli utazás során pedig, akármilyen nehéz is, de elhozom a Le Creuset-met is, mert erősen hiányzik

Te mit vinnél magaddal, tudod már?