Belátom unalmas lenne, ha most arról kezdenék írni (hosszasan, mert tudnék…), hogy mennyire fáradt vagyok (még mindig), mennyire örülök, hogy vége az évnek és hogy nagy nehezen eljutottam egy újabb bejegyzés megírásáig. Ezért nem is teszek ilyet, hanem elmesélek inkább egy történetet, ami mindezt néhány óra leforgása alatt elfelejtette velem és átállított az ilyenkor normális ünnepi hangulatba. A főszereplő egy fiú, kivételesen nem az én fiúm, hanem egy nagyon kedves ismerősömé. A fiú, nevezzük őt P-nek, és a barátnője, R, ma ünneplik 2. évfordulójukat. A múlt héten, egy másik buli alkalmával, néhány sör-bor-pálinka után P mellém somfordált és megkérdezte segítenék-e neki ünnepi vacsorát főzni. Hozzátette, hogy rántottán kívül semmit sem főzött még. Alkoholos befolyásoltság alatt igent mondtam, de amikor reggel felébredtem és ez eszembe jutott megörültem, hogy így tettem, izgalmas feladat elé néztem. Néhány titkos email és telefon, valamit az ízlések egyeztetése (na ez nem volt egyszerű, mindketten nagyon válogatósak és pont az nem szeretik, ami a másik igen) után tervet szőttünk: pénteken, a munkaév végeztével próbafőzést tartunk, hogy P nyugodtan alhasson (remélem így volt) és ma pihenten láthasson neki a NAGY feladatnak.

Cannelloni spenótos ricottával


Megegyeztünk, hogy olasz menü lesz, ami egyszerű, de ízletes. P a desszertet előre kinézte, a mascarponés pohárkrémet választotta, mert első olvasásra kivitelezhetőnek találta. Előételnek bruschetta, főételnek pedig a képen látható cannelloni készül ma este.

A próbafőzés (számomra) lélekemelő volt – még sosem csináltam ilyet, de nagyon jó volt arról beszélni, amit annyira szeretek! Igyekeztem átadni a lelkesedésemet, jó lenne egy újabb féri szakácsot rekrutálni! Nap mint nap osztok meg recepteket másokkal, pl. itt is, de még sosem kellett minden egyes lépést, a fokhagymapucoláson át a hagyma aprításáig és a tészta főzéséig másodpercre pontosan, technikát bemutatva részletesen elmagyaráznom. Lassan, hogy közben lehessen jegyzetelni. Mindent háromszor átgondoltam mielőtt kimondtam és csak reménykedni tudok, hogy elég részletes voltam (ma este kiderül). Közben a beszélgetésünk szórakoztató volt, mindketten arról magyaráztunk, ami a szívünkhöz közel áll: én a dinsztelésről, P a matematika és a pszichológia kapcsolódásáról, viselkedési modellekről, közgazdaságtanról. Nagyon kellemes délután volt, kívánom R-nek és P-nek, hogy a mai vacsora még sokkal ilyenebb legyen 🙂

Sejthetitek, hogy ez most nem annyira a receptről szól, de közzéteszem mégis, hátha valakinek hasonló alkalomra vagy a karácsonyi rohanásban jól jön egy gyorsan és könnyen elkészíthető canneloni recept, ami mellesleg elég finom is.


Recept (2 személyre)

25 dkg canneloni
2 csomag bébispenót
40 dkg ricotta
2 szelet bacon
1/2 fej hagyma
1 gerezd fokhagyma

frissen őrölt bors
1 csipet szerecsendió
1 ek olíva olaj
2 ek frissen reszelt parmezán

1 doboz konzervparadicsom
1 gerezd fokhagyma
egy marék bazsalikomlevél

frissen őrölt bors
1 ek olíva olaj

A cannelonit előfőzöm a csomagoláson szereplő útmutatás szerint. Az olíva olajat felforrósítom, rádobom az apróra vágott bacont. Amikor pirulni kezd hozzáadom az apróra vágott hagymát és üvegesre párolom. Hozzáadom az összetört fokhagymát, 1 percig pirítom, majd beleteszem az összetépkedett spenótot és a fűszereket. Addig párolom, míg a levelek összeesnek (1-2 perc). Lehúzom a tűzről, hozzákeverem a ricottát és a parmezánt. A tölteléket az előfőzött cannlonni vagy óriás kagylótésztába töltöm.

A paradicsomszószhoz az olíva olajon megfuttatom az összetört fokhagymát vigyázva, hogy ne kapjon oda. Hozzáöntöm a paradicsom konzervet, a paradicsomokat kissé szétnyomkodom. Sózom, borsozom és közepesen erős lánngon fedő nélkül 15 percig főzöm, amíg besűrűsödik. Hozzáadom az összetépkedett bazsalikomot, 2-3 percig rotyogtatom.

Egy jénai tálba szedek néhány evőkanálnyit a paradicsomszószból, erre rakom a megtöltött cannelonikat, majd meglocsolom a maradék szósszal. (Ha azt használok, a kagylótésztára nem teszek szószt, csak alá és csak pár percig sütöm, különben kemény lesz a tészta.) Forró sütőben 20 percig sütöm. Tálalás előtt megszórom parmezán sajttal.

Előző cikkAktuális
Következő cikkElutaztam
2006. szeptemberében kezdtem el írni a Lila füge blogot, ami azóta sok változáson ment keresztül, mindig egyre több és szebb lett. Ma már nem blog, hanem ez az oldal. Persze nekem egy oldalnál sokkal több, mert az életem egyre nagyobb, izgalmasabb, szinesebb része.

3 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Szia Lila Füge! Kiváncsi lennék újévi gasztroterveidre, esetleg fogadalmakra. marmalade.blog.nlcafe.hu/index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=38018

  2. szia Mester! 🙂

    óóóriási vagy!
    nagyon köszönöm a tutorialt! 🙂

    azért pár apróság, ami felmerült bennem tegnap este:

    1, ha beleteszem a hagymát (bizonyos okokból…) abba a gépbe, amelyik olyan “bzzzz”, akkor azon hogy látom meg, hogy mikor üvegesedik? 🙂

    2, a mascarponés krémet kifejezetten nehéz lenyalni egy habverőről

    3, az én tésztám MIÉRT
    – ragad le az edényben?
    – csúszik mint egy versenycsiga?
    – csuklik össze, ha az élére akarom állítani? 🙂
    (minden előírást betartottam. azt hiszem)

    ezektől eltekintve, mindenre kiterjedő volt a magyarázat 🙂 köszi!

    sőt, már be is szereztem a hozzávalókat egy második adaghoz a desszertből… 🙂

    hmm, legyek mondjuk.. P? 🙂

    ui.: a végeredményről talán annyit, hogy “a csaj totál készen volt”, vagy legalábbis valami ezzel egyenértékű 🙂

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here