Rég óta készülök egy lasagne postra. Nagyon szeretjük és rengeteg félét kipróbáltunk már, de a konklúzió mégis az, hogy a klasszikus bolognai az igazi. Finom a pulykahúsos, a spenótos, a ricottás, és gyorsított eljárással készült is, de az az igazi, amire rászánom az időt: megveszem hozzá a legjobb marhahúst – ehhez átsétálunk a Szabadság hídon és megnézzük a hajókat, elcsevegünk Józsival, a hentessel, majd visszasétálunk – keresek hozzá friss lasagne lapokat (nincs még tésztagépem), készítek egy igazi bolognese mártást, besamelt, és komótosan összeállítom.

Lasagne alla bolognese 

2-3 percig főzöm a tésztalapokat, hogy igazán puhára süljenek majd – még akkor is, ha a csomagoláson azt írják, hogy nem kell előfőzni a tésztát – és aprólékosan felépítgetem az egészet: forró tészta, vékony réteg húsos szósz, egy kevés besamel, majd ez újra és újra, amíg a végére nem érek. A tésztalapok folyamatosan főnek, hogy ne ragadjanak össze. A sütőből kivéve még hagyom pihenni, hogy ne essen szét és így nem csak isteni finom, hanem gyönyörű szép is legyen. Így délután 4-kor már ebédelni is tudunk, de az idő nem számít, csak a lasagne. A legjobban akkor járunk, ha előző nap elkészítem és fogysztás előtt csak átmelegítjük a sütőben.

Giorgio Locatelli (Ízek Itáliája) szerint a lasagnét sokan félreértik: ez egy “meglehetősen tömör, száraz tésztaétel, húsos raguval és besamelmártással”. Csak buzdón bólogatok, nincs is rosszabb a kezelhetetlenül csúszkáló, darálthúsos masszában úszó tésztaépítménynél. A száraz viszont nem jelenti azt, hogy fojtogatnia kellene, az igazán nem lenne kellemes. Itt kap főszerepet a hús kiválasztása: semmiképpen se a legszárazabb marhahúst válasszuk, a legalább egy órás főzés során akkor lesz tökéletes a ragu, ha a zsírosabb darálthús átadja lágyságát a szósznak. Locatelli marhanyakat javasol, de ha ilyet nem kapok, mindig jelzem a hentesnek, hogy zsírosabb húst daráljon. A másik trükk a hosszú pihentetés: ehhez érdemes előző nap összeállítani és megsütni a lasagnét – nem csak az ebéd időzítse szemontjából tesz jót, hanem segít, hogy az ízek összeérjenek és a tészta összeolvadjon a raguval és a besamellel.

Recept (4-6 személyre)

Bolognai mártás:
70 dkg zsírosabb darált marhahús
1 nagy sárgarépa nagylyukú reszelőn lereszelve
1 szárzeller apróra vágva
1 nagy fej hagyma apróra vágva
1 szál rozmaring
2 gerezd fokhagyma
3 dl vörösbor
3 dl passata (paszírozott paradicsom)
3 dl víz
4 ek olívaolaj

bors

Besamel:
1/2 l tej
4 dkg vaj
4 dkg liszt
csipet frissen reszelt szerecsendió

1/2 kg lehetőleg friss lasagne lap
frissen reszelt paremzán

A bolognai mártáshoz közepes lábosban olívaolajon 6-8 percig pirítom a felaprított zöldségeket, az összetört fokhagymagerezdeket és a rozmaringot. Hozzákeverem a szobahőmérsékletű húst, sózom, borsozom és nagy lángon keverés nélkül hagyom pirulni 5 percig. Ezután 10 percig pirítom kevergetve, hogy a zöldségek ne kapjanak oda. Hozzáadom a bort, hagyom elpárologni, majd a paradicsomot és a vizet is beleöntöm. Fedő alatt mérsékelt lángon 1-1 1/2 óra alatt készre főzöm, akkor jó, ha sűrű, ízes mártást kapok.
A besamelhez a tejet felforralom, félreteszem. A vajat kis lábosban felolvasztom, rászórom a lisztet és kicsit lepirítom. Felöntöm a tejjel, kevés szerecsendiót reszelek bele, csomómentesre keverem és alacsony lángon addig főzöm, amíg besűrűsödik. Felhasználásig fóliával letakarva tárolom, hogy ne bőrösödjön.
A tésztalapokat lobogó sós vízben 2 percig előfőzöm. Egy tűzálló tál aljára kevés bolognai mártást szedek, beborítom egy réteg tésztalappal, erre vékony réteg mártást és vékony réteg besamel kenek. Ismét tészta, majd a 2 mártás következik, egészen addig, amíg el ne fogynak. A tetejére besamel kerül, erre pedig sok frissen reszelt parmezán, ami majd ropogósra sül. 190 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt készre sütöm. Fogyasztás előtt 15-20 percet hagyom pihenni, hogy szépen összeálljon.

Még nincs értékelve.

Kérjük, értékeljen

Előző cikkZöldségleves másképp
Következő cikkTerka a piacon
2006. szeptemberében kezdtem el írni a Lila füge blogot, ami azóta sok változáson ment keresztül, mindig egyre több és szebb lett. Ma már nem blog, hanem ez az oldal. Persze nekem egy oldalnál sokkal több, mert az életem egyre nagyobb, izgalmasabb, szinesebb része.

4 HOZZÁSZÓLÁS