Reges régen, amikor még nem volt blogom (jó jó, az nem volt olyan régen) olvastam C&V egyik írását, azt hiszem a Kispadon, a korianderről. Már akkor lelkesen jelentkeztem, hogy elmondjam milyen nagyszerű fűszernövény a koriander, de senki sem figyelt rám, ahogy a monitorom előtt hadonásztam a kezeimmel. Mélyen egyetértek a post befejező soraival, ahol C&V arról ír, hogyan teszi fel az i-re a pontot a koriander, különösen az ázsiai világ konyhaművészeti remekeire. Én először, tisztán emlékszem, mexikói étteremben találkoztam az ízével, salsa verdében, de talán még paradicsomos salsában is. Nem tudtam akkor még, hogy honnan származik az a bizonyos, bársonyos íz, de első találkozásunkat követően kerestem-kutattam, amíg egyik thaiföldi utazásunk során sor nem került a hivatalos bemutatkozásra. Azóta mániákus koriandervadásszá fejlődtem, szinte mindig veszek 1-2 kis cseréppel, amikor csak találok, mert gyakran a előfordul a környékünkön, hogy minden lelőhelyről eltűnik egy időre.

Koriander chutney


Ezzel a taktikával gyakran teremtem meg magam számára azt a helyzetet, hogy van otthon koriander és muszáj belőle valamit késztíteni, mert a kedvenc zöldfűszerem nem tartozik a tartós zöldségek közé. Így jártam a hétvégén is, amikor 4 cserépnyi friss korienader mosolygott rám reggel, ami azért valljuk be, nem ki mennyiség. Hiába készültem indiai ebédet főzni, mindenre mégsem lehet koraindert szórni, mert feleslegessé válik az egész főzési procedúra, amellyel igyekszem minél változatosabb ételsort varázsolni az asztalra. Az indiai ebéd kapcsán a Nélkülözhetetlen Vegetáriánus Könyvet lapozgattam, amikor az utolsó oldalak egyikén a koriander chutney receptre bukkantam (ők koriandercsatninak hívják, de szerintem az nagyon furán néz ki leírva). Csak annyit változtattam rajta, hogy a bartna cukrot mézre cseréltem, így egy kicsit inkább chutney állagú lett ez a nagyon friss és üdítő, ízlelőbimbó-nyugtató (csiklandozó?) kiegészítő étek.

Recept (kb. 2,5 dl)

10 dkg friss koriander (kb. 6 cserép a szupermarketekben kapható cserepes fajtából)
3 ek kókuszreszelék
1 ek méz (vagy ízlés szerint)
1 tk só
1 ek friss reszelt gyömbér
1 kis fej vöröshagyma (még jobb salottával) nagyon apróra vágva
2 ek citromlé (vagy 1 ek citomlé + 1 ek zöldcitrom lé)
1-2 zöld chili

A hagymát apróra vágom. A chilit kimagozom, feldarabolom (nekem csak piros volt itthon, azzal talán még szebb is lett). Az összes hozzávalót turmixgépbe teszem és jó alaposan felaprítom. Hűtőben legalább egy órát pihentetem.

Még nincs értékelve.

Kérjük, értékeljen

Előző cikkMákom van
Következő cikkLittle India

2006. szeptemberében kezdtem el írni a Lila füge blogot, ami azóta sok változáson ment keresztül, mindig egyre több és szebb lett. Ma már nem blog, hanem ez az oldal. Persze nekem egy oldalnál sokkal több, mert az életem egyre nagyobb, izgalmasabb, szinesebb része.

2 HOZZÁSZÓLÁS