Fenntartható arcok, akik megmondják

A toplisták világában nem meglepő, hogy a fenntarthatóság témájában is számos gyűjtést találhatunk a neten olyan emberekről, akikre érdemes odafigyelni, ha az ember rendesebb életet akar élni. A környezetvédelem és a tudatos fogyasztás mostanra komoly szakmává vált, amely saját sztárokkal rendelkezik, akik hitelesen terjesztik az igét a közösségi médiában az őket követőknek. Igazán nem szeretnénk lebecsülni a világ folyására tett hatásukat, de ebbe a listába most elsősorban ismert embereket, márkákat válogattam be, akik aztán tényleg millióknak mondják meg a frankót. Igen, tudom, Leonardo di Caprio, de róla már annyiszor elmondták, most inkább kihagyom.

 

A luxus

Ha te sem kedveled Paul McCartney lányát, ne aggódj, mert én se igazán. Najó, a kifutós ruháival szemben az Adidasnak készült kollekcióiért eléggé odavagyok, mert nem csak gyönyörű minden darab, de praktikusak is. Attól függetlenül azonban, hogy elmennék-e sörözni Stellával vagy sem (nem), az ő nevéhez kötődik az egyetlen olyan luxusmárka, amely nem használ sem bőrt, sem szőrmét kreációihoz. A tervező természetesen húst sem eszik és minden lehetséges alkalommal felszólal az állatok bántalmazása ellen. A húsmentes étkezés pedig, de még a csökkentés is a fenntarthatóbb irányba viszi a világot. És amikor valakinek 4,3 millió követője van Instagramon, akkor az üzenet valószínűleg elég hatékonyan célba ér. Ráadásul a legutóbbi kampányában az idén 70 éves Glenn Close az egyik főszereplő, aminek szintén csak tapsolni tudok. Persze McCartney-t is kritizálják páran, felróva neki, hogy selymet viszont használ és annak készítése során élve főzik meg azokat a szegény cuki kis hernyókat. Hát, izé, nem azért, mert nem szeretem a hernyókat, mert igen, de elég nehéz róluk érzéseket feltételezni. Mindenesetre én csak turiból származó selymet viselek, de azt viszont nagy örömmel.

 

A sportosok

 

A sportosabb felhasználóknak nyilván nem kell bemutatnom sem a North Face-t, sem a Patagoniát, de azt nem mindenki tudja róluk, hogy profitjuk jelentős részét környezetvédelemre fordítják, a Patagonia saját nemzeti parkot is alapított már. De a legeslegkedvesebb dolog részükről, ami egy eladásokból élő vállalatnál igazán meglepő, az az újrafelhasználás és a javítás népszerűsítése. Az is klassz, hogy reciklált alapanyagokból is készítenek ruhákat, de még meghökkentőbb, amikor arról csinálnak kampányokat, hogyan _ne_ vegyél tőlük új ruhát, hanem vard, ragaszd, szegecseld meg a régit és használd tovább. Egy ilyen márkának valahogy sokkal nagyobb kedvem van pénzt adni, de tételezzük fel, hogy nem ezért csinálják, hanem komolyan gondolják. Mindkét cég oldalán ott a fenntarthatósági jelentésük, a munkásaikat is tisztelettel kezelik és mindezt közösen több mint 5 millió embernek mondják el csak instán.

 

A hiteles

 

Ha valaki a fenntarthatósággal kapcsolatos hírekre vágyik, a több évtizede működő, New Yorkból posztoló Treehuggert érdeme követni. Blogjukon és Facebook oldalukon naponta több százezer olvasót érnek el, a mainstream média számára is elsődleges forrást jelentenek. A fermentált ételektől kezdve a borneói majmokon át az elektromos autókig gyakorlatilag mindenről írnak és nagyon profin csinálják.

 

A legdögösebb

 

Bár mértékadó források szerint a vegán életmód nem feltétlenül a legfenntarthatóbb változat, szerintem senki nem sértődik meg, amiért beválogattam Derek Simnettet is. A sport, azon belül is a calisthenics néven futó, saját testsúlyos edzésforma igéjét is nagy hévvel terjesztő fiatalember az ugra-bugrálás mellett ugyanis szívesen és sokat főz, rengeteget beszél alapanyagokról is. Ha nem csak növényeket akarsz enni, akkor is érdemes ránézni a receptjeire, mert rengeteg praktikus okosságot mond és közben meg ugye meglehetősen inspiráló külsővel rendelkezik. Smoothie témában például komoly tudásbázissal rendelkezik, kár, hogy a kedvenc turmixgépe olyan drága, kipróbálnám, tényleg olyan jó-e. Simnett egyelőre csak 115 ezer feliratkozóval rendelkezik a Youtube csatornáján, de akad olyan videója, amit közel 800 ezren néztek már meg. Mondjuk ez persze edzős és félmeztelen rajta, de senkit nem hibáztathatunk.

 

Az angol

 

Jamie Olivert is sokan kritizálják, főleg az éttermei és a nevével eladott konyha termékek miatt, de azt semmiképpen sem lehet tőle elvitatni, hogy a gasztronómiában az elsők között kezdett el beszélni a fenntarthatóságról. Az ENSZ környezetvédelmi ügynökségének nagykövete, egy brit éttermi szövetség szerint “a fenntarthatóság hőse”, az angol iskolásgyermekek ebédjének megmentője. Néha, de lehet, hogy sokszor téved, előfordult már, hogy a tévéműsorában használt és ajánlott angolnáról kiderült, hogy ritka fajta, nem kéne tömegeknek rákapni és az üdítőkben lévő cukor elleni kampányával egyidőben a saját desszert receptjeiben meg két kézzel szórta a tiltott édességet. Elhiszem, hogy így volt, de hadd kritizáljam a kritikust: hiába van kétszer annyi cukor egy házi készítésű pitében, mint egy doboz kólában, a legritkább esetben fordul elő, hogy emberek tömegei 5-6 egész pitét ennének meg egy nap. Szóval Jamie hibázik néha, de csak az nem teszi, aki nem dolgozik és csöndben is marad. Ő meg egyikre sem képes, mint tudjuk. Ráadásul elérés szempontjából a lista csúcstartója, csak Instán 6 millióan követik és akkor a tévéről még nem is beszéltünk.

 

A magyarok

 

A fenntarthatóság sajnos még mindig nem elég szexi téma ahhoz, hogy magyar nyelven nagy nézettségű személyes blogot lehessen rá építeni, de azért nem maradunk tartalom nélkül. A Tudatos Vásárlók Egyesületét és az Ökoszolgálatot ugyan összesen csak 64 ezren követik, de hazai viszonyok között ez nem is olyan rossz. Mivel mindkét oldal a visszafogott szakmaiságáról híres, sajnos kicsi rá az esély, hogy valaha is berobbanjanak, ugyanez vonatkozik az egyébként remek Felelős Gasztrohős kezdeményezésre. Nagyon kéne egy fenntarthatósági Puzsér, Hajós András vagy Majka, aki végre megmondaná itthon is a frankót. De ha rendszeresen olvassátok a Lila Fügét, ígérem, itt is rendszeresen lesz szó a tudatos fogyasztásról.