Hogyha elindul a vonat: eszünk…

Az ugye mindenkinek megvan, hogy megtervezzük, hogy elutazunk, kiszabadulunk a hétköznapi rutinból, végre kirándulunk...

(Diana) … végre elindulunk és akkor a liftben, vagy már a bejárati ajtót elhagyva, jó esetben megkérdezi valaki, hogy MIKOR ESZÜNK, rosszabb esetben pedig egyszerűen megállapítja: ÉHES VAGYOK.

Az iskolai uzsi csere-berék után, nincs is jobb, mint bedobni a közösbe egy baráti/családi kiránduláson az általunk készített elemózsiát, úgy utazni, hogy jusson idő beszélgetésre, gyerekkori uzsonna emlékek felidézésére, könnyed falatozásra, tervezgetésre, egymás iránti figyelemre. Városlátogatásokhoz, kiránduláshoz erre pont jó a vonatozás, úgyhogy mi újra nekivágtunk és szerettük nagyon!

Persze, ahogy a vonatok is egyre kényelmesebbek és gyorsabbak, úgy változnak az útravalóink is, környezetbarát csomagolásban egészséges falatok, hurrá, mert újra termoszt használunk, alig termelünk szemetet és energiával feltöltve érkezünk meg és kezdjük el a kirándulást.

(Dóra) Az egész ötlet, egy ártatlan Facebook posztból indult: Diana kitette, hogy milyen szendvicset esznek éppen az autóban, úton Horvátország felé Budapesttől kb. 15 kilométerre és elindult a lavina. Rengeteg ismerős kommentelt a friss, vagy gyerekkori élményeit, kedvenc szendicseit, rágcsálni valóit vagy éppen azok hiányát emlegetve. Az utazás közben evés egy egész könyvet érdemelne, ez azonnal kiderült. Azonnal megbeszéltük, hogy ezzel foglalkoznunk kell, vonatra ültünk és mindenki hozott valamit.

A mindenki természetesen nem csak minket jelent. Felszálltunk a vonatra, és amíg a helyünkre értünk – még az álló vonaton, az állomáson, 9 társaságot számoltam, akik már nekiláttak a falatozásnak: volt ott gyorséttermi menü, papírzacskóból (XXL), pizzaszelet, 190 forintos szendvics az aluljáróban található büféből, és persze rántott csirke zsírpapírban koviubival… Útközben már mindenkinek volt valami harapnivaló az asztalán.

A Ti uzsitasakotokban mi van?

Mogyoróvajas mártogató