The connection was reset

Képekkel frissítve 2010. 07. 14. és nyertek a spanyolok!:)

Az volt a tervem, hogy a nyaralás alatt is folyamatosan frissítem majd a blogot – adott hozzá minden: hoztam laptopot, fotóaparátot, kábeleket és a szállás, amit foglaltunk wifi hotspottal büszkélkedik a honlapján. (Közben átszalad egy gyík féleség a falon a szobában – vajon melyikünk tojt be hamarabb/jobban?) Anyagokkal is készültem előre, de főleg arra számítottam, hogy majd itt lesz inspiráció bőven. Na ebben az egyben nem tévedtem, jegyzetelek is folyamatosan, nehogy valamit elfelejtsek majd, amikor odajutok, hogy megírhatom. Ezt a posztot megszerkesztem ma (július 11, vasárnap, a focivébé döntőjének szent napja) és majd felmegy, amikor felmegy – megpróbálom most is, de akkor kép biztosan nem kerül fel illusztrációnak, én már nem aggódom.

Azt történt ugyanis, hogy az érkezést követően egy teljes napon át mindannyian enyhén szólva megzavarodtunk: a szálláson büszkén hirdetett wifi arra elég, hogy 2 óra alatt felhozza a böngészőt. De nem csak, hogy a világhálón nem száguldozhatunk, térerő sincs Toszkána közepén – nincs mobilköldökzsinór az otthoniakhoz, ez azért tényleg szokatlan… És ami a legnagyobb szívfájdalom (nekem is, de főleg a velem nyaralóknak), hogy az elérhető, kódolatlan olasz tévécsatornák egyike sem közvetíti a FOCIVÉBÉT (azon a viccnek odabiggyesztett minitévén, amit a szobáinkban tettek, de persze ők tudták hogy be se fogjuk kapcsolni). És mi még azt terveztük, hogy majd az olaszok jól bejutnak legalább a negyeddöntőbe (hiába nem szurkolunk nekik normál esetben) és majd micsoda fergeteges hangulatban telik a nyaralás!

Ehelyett egy egészen másfajta nyaralást kaptunk. Vidékit, nyugodtat, kabócazenéset, légyzümmögőset, ablak alatt fecskefészkeset. Szaladgálunk mezítláb egész nap, néha csobban a medence, amikor már nagyon meleg a talpunk alatt a bontott téglaburkolat. Nézzük, ahogy a lovak legelésznek körülöttünk a dombokon, vagy ahogy a macskák lustálkodnak a bokrok alatt, és nagyot ugrunk, amikor a ház amúgy nagyon barátságos ebe nekiront R2r-nak, miközben ő az itt lakó kislány triciklijét próbálja megszerezni egy óvatlan pillanatban a szieszta közepén. Olyan kipihentek vagyunk, hogy komoly stresszt okoz, ha eltévedünk a buta GPS miatt (még egy kütyü, ami minek?) és hangosan magyarázunk az eszköznek: DEITTNEMLEHETBALRAFORDULNINEMÉRTEEEED? vagy komoly logisztikai és technikai kihívásként éljük meg, ha indulás előtt elfelejtettünk szólni reggel, hogy igen, mi ma is kérünk vacsorát. Egy hete nem tudom, hogy mi történik a Facebbok News Feedemen. Ha néha egy SMS átverekszi magát a nagy semmin nyugtázom, de meg se kísérlek rá válaszolni, majd otthon (előre is bocs mindenkinek, de ez itt most ilyen).

A fiúk ma este elautóznak Firenzébe megnézni a döntőt. Biztos útba ejtik majd a Dávid szobrot is. Nekünk R2rral a meccs már nagyon késői lenne, inkább megnézzük, ahogy lemegy itt a nap, és különben is pizzát sütnek a kemencében vacsorára…