Vegán gofri
Kádár Mónika
Egyszer hat hónapig laktóz- és gluténmentesen kellett etetnem a gyereket, akkor szoktunk rá a gofrira teljesen. Sok feszült reggelünket mentette és menti meg a mai napig, úgyhogy szerintem bőven megéri a belefektetett munkát. A glutént közben ismét a keblünkre öleltük, de tejet továbbra sem fogyasztunk, a boldog tyúkok tojását meg egyszerűen sajnálom ilyesmire használni.
Hozzávalók 8 darabhoz:
25 dkg liszt
5–10 dkg cukor
csipetnyi só
kávéskanálnyi sütőpor
½ csomag vaníliás cukor
reszelt citromhéj
2 evőkanál lenmag
6 evőkanál víz
2,5 dl kókusztej (más növényi tejjel is működik)
3 evőkanál étolaj
gyöngycukor (opcionális)
szeletelt mandula (opcionális)
Elkészítés:
Két edényben dolgozom: a nagyobban összekeverem a lisztet, a sót, a kristály- és a vaníliás cukrot, a citromhéjat és a sütőport. A liszt egyötöde-egyharmada simán lehet teljes kiőrlésű, ez esetben picit több folyadékra lesz szükség, és jót tesz neki, ha áll egy kicsit sütés előtt. Én kevesebb cukorral szeretem készíteni, és inkább sütésnél szórom meg gálánsan gyöngycukorral, ami klasszul ráég.
A másik edény nálam mindig a botmixer mérőrovátkás edénye, ebbe kanalazom először a lenmagot, hozzáadom a vizet, és ráeresztem a mixert. Általában ezt csinálom először, és amíg a száraz hozzávalókat összerakom, állni hagyom. Utána egy lépésben hozzáadom a kókusztejet és az étolajat, a mérőedénynek köszönhetően nem is kell másikat koszolni.
A kókusztej ugye sokféle sűrűségben létezik, ha az az egészen krémes fajta van otthon, azt kb. fele-fele arányban vízzel hígítom. Zabtejjel és rizstejjel is jó lesz a tészta, de nekem a kókusztej jön be leginkább a zsírossága miatt. A folyadékokat újra alaposan megkeverem a botmixerrel, hogy a lenmagok minél jobban belesimuljanak.
Ezután már csak összekeverem a száraz és a folyékony összetevőket, sűrű nokedlitészta-állagot szokott felvenni. Olyan ragadós, nyúlós is, mint a nokedli.
Bekapcsolom a gofrisütőmet, leheletnyit megolajozom, és amikor jó forró, belerakok egy jó evőkanálnyi tésztát. Ha cifrázni akarom, és általában úgy van, gyorsan rászórok kb. egy teáskanálnyi gyöngycukrot és ugyanennyi mandulát, aztán ráhajtom a tetejét és hagyom rendesen megbarnulni.
Sok éven át számos olcsó gofrisütőt elpusztítottam, úgyhogy végül rászántam magam egy nagyobb teljesítményű drágábbra, és nekem nagyon megérte. Jelentem, három és fél éve az egyik kedvenc konyhai eszközöm. Főleg, hogy melegszendvicset is csinál.
