Kedvenc klasszikusok: mákos guba

Azok számára, akik újév napján recept után kutattak néhány napot késik ez a bejegyzés, de nem annyira szezonális a mákos guba, hogy ne férne bele még most is a kis eszmefuttatásom. Mákos guba bármikor jöhet, nekem legalábbis. Sokan mondják, hogy elronthatatlan étel, éppen ezért döntöttem tegnap reggel úgy (a maradékot ízlelgetve reggeli után, éljen a masszív túlevés!), hogy mégis írok róla egy-két sort. Nagyon szeretem a mákot, a mákos guba az egyik kedvenc ételem, és eképpen egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon nagyon nem mindegy, hogyan készül.

Mákos guba

Ott vannak például a pudingos vanílianyákba dermedt szétázott kifliszeletek, amit sok helyen mákos gubának neveznek. Na, az nem guba. Nem vagyok teljesen elégedett az egyszerű tejben áztatott kifliszeletekkel sem, ami nálunk hagyományosan készül otthon, mert nagyon eltérő eredményt hoz – hol kiszárad, hol pont jó, attól függően, hogy mennyire figyelünk oda.
Nem jó a túl sok mák, de ha kevés, az is baj. Én nem szeretem, ha tocsog a vaníliasodóban és azt sem, ha túl édes. Mézzel, lekvárral locsolgatni, gyömölcsökkel megszórni pedig csak akkor szabad, ha az alapok biztosak. Ebből is látszik, hogy egészen apró részletekbe menően meg tudom fogalmazni, hogy mi nem jó a rossz gubában. Idén megkíséreltem azt is összeszedni, hogy mitől lesz tökéletes.

Szerintem a kalácspudingok irányából kell megközelíteni a témát. Sokkal lágyabb és krémesebb lesz a guba ha nem csak felforralt tejbe áztatom a kifliszeleteket, hanem egy laza krémet főzök tejből és tojássárgájából. Érdemes a krémből egy kicsivel többet készíteni és agyből meg van oldva a sodó is. Ti hogyan készítitek?

Recept (6-8 személyre)
10 kifli
1 1/2 l tej
10 dkg cukor
1 vaníliarúd
5 tojássárgája
15 dkg darált mák
7 dkg porcukor
3 ek vaj
1 ek kukoricaliszt
1 narancs reszelt héja
A darált mákot porcukorral összekeverem. A kifliket felszeletelem és ha nem szikkadtak, tepsire teszem és amíg felfűt a sütő beleteszem – vigyázva, hogy nehogy megégjenek, csak annyi a cél, hogy kissé kiszáradjanak.
A tejet közepes lábosban felmelegítem, beleteszem a vanília kikapart magjait és a vaníliarudat is. A cukrot a tojássárgájával kikeverem, egy kevés meleg tejet keverek hozzá, majd a tejhez adom. Sűrűn kevergetve, közepes lángon addig főzöm, amíg egy kicsit elkezd sűrűsödni. Semmiképpen nem hagyom a tejet felforrni, mert összeugrik a tojás. A sodóból 1/2 liternyit félreteszek.
Egy nagy jénai aljára egy réteg kiflit teszek, meglocsolom vaníliasodóval és megszórom cukros mákkal. Ezt addig folytatom, amíg elfogynak a kiflik. A tetejére vajdarabokat teszek és 180 fokra előmelegített sütőben pirosra sütöm a mákos gubát.
Közben a maradék sodót felmelegítem, 1 ek kukoricalisztet elkeverek 2 ek sodóval csomómentesre, majd a sodóhoz adom és felfőzöm. Kiveszem belőle a vaníliarudat és reszelek bele egy kevés narancshéjat. A kész gubára kanalazunk belőle közvetlenül fogyasztás előtt.
MEGJELENÍTÉS:ELREJTÉS: 5 hozzászólás
  1. Ez fantasztikusan finom lett, sokkal-sokkal finomabb, mint amit korábban bármikor készítettem. Köszi a receptet!

  2. hát azon kevés honpolgárok egyike vagyok, aki tartózkodik guba evésétől! múltkor készültem a Bíró Lajosnál volt a menün, de lebeszéltem magam.egyszer ki kéne már próbálnom, hátha beleszeretnék.

  3. En kalacsbol keszitem es forro vanilias tojasos, tej-tejszin keverekkel ontom nyakon. (en azt szeretem ha a kalacs szepen egybesimul) Teszek hozza diot, mazsolat, aszalt gyumit, neha meg almat is, reszelt citromhejat, majd sutoben pirosra sutom. Vendegeknek koralakura 'szeletelem' es ugy talalom. Mindenki szerette, nagyon!

  4. Szia!
    Ha megszalad a kezem (értsd: kb. mindig :)), akkor nálam még a következők kerülhetnek bele: narancslikőr/tojáslikőr/vanília likőr, illetve egy kis narancslé egészen nyugodtan, valamint, ha nagyon durván finoman szeretném, akkor nem kifliből csinálom, hanem házi készítésű kalácsból. Nem foszlósból, hanem kicsit sűrűbb tésztájú briósból pl.
    Úristen, de éhes lettem! 🙂

Hozzászólok

E-mail címedet nem tesszük közzé.

Lila Füge

Receptjeim, fotóim, és egyéb irásaim kizárólag az írásos beleegyezésem után közölhetőek más oldalakon, vagy nyomtatásban. Ezalól kivételt képeznek azok a gyűjtőportálok, ahol nem közlik az egész írást, csak annak első pár sorát, folytatásért pedig a blogomra kattint az olvasó.