Mindenhol birsalma

Birsalma. Nem is emlékszem pontosan mikor találkoztunk utoljára. Még valamikor gyerekkoromban volt, az biztos. Több randevút is megéltünk, a birsalma és én: ismerkedtem birsalmalevessel, de ez még a gyümölcslevesek között is középszerűnek ítéltetett gyermeki ízleőbimbóimnak – ebből talán az is kiderül. hogy nem voltam és vagyok a gyümölcslevesek lelkes híve. Volt legalább egy tête-á-tête-ünk a birsalmaszósszal is, de akkoriban a gyümölcs és a hús párosítását nem tudtam igazán értékelni. Röviden összefutottunk a birsalmasajttal, de nem hagyhatott bennem mély nyomot, leginkább egy furcsa állagú ragacsos valami érzetét kelti bennem az emlék. Nyersen viszont imádtam. Bármikor, bármilyen birsalma készült otthon nagymamám vagy anyukám konyhájában, én lestem a pillanatot, hogy a nyers gyülmölcsből kapjak egy falatot és utána grimaszolhassak, ahogy nekem tetszik. Talán ez a kedves emlék a számat hirtelen összerántó fanyar birsalmáról az, ami arra késztetett, hogy észrevegyem a jeleket magam körül és adjak neki még egy esélyt. Ugyanis mindenhol kacsingat felém: a legkézenfekvőbb, hogy a zöldségesnél, hiszen szezonja van, csütörtökön az Auguszt-nál láttam birsalmasajtot, nagyon jól nézett ki!, Zsófi a Chili és Vanilián terjeszti az igét, és a héten egy másik kedvenc blogon is készült birsalmasajt. Azt hiszem ennyi jel elég. Utánanéztem, nekiláttam, megcsináltam, majdnem mindet felfaltam (pedig ezt tilos, mert nincs még kész), most pedig megosztom tapasztalataimat.

A fent említett Delicious Days recepttel kezdtem dolgozni. Tapasztalatom szerint ez a módszer jó, de javításra szorul: sok benne a cukor, ahogy ő is írja; nem elég savanykás (ez a sok cukor miatt is van), viszont előnye, hogy a sütőben szárítás miatt valóban fogyasztható néhány óra múlva is – ettől függetlenül még ráfér(ne) pár nap száradás. Erre nálunk most nem nyílt lehetőség, de majd legközelebb!
A savanyúság kérdésének megoldására 3 javaslatom van: kevesebb cukor, érett (sárga) birsalmák, hogy a birsalma íz minél intenzívebb legyen, 2 karika citrom + egy kis citromlé. A citromkarikákat összefőztem a birsalmával, majd a pürésítés előtt kiszedtem. A citromlevet a pürésítés után adom hozzá, ez nem csak a savanykás íz kérdést oldja meg, hanem a zselésedében is segít, mert a pektinnel (ami a gyümölcsben található ternészetes zselésítő anyag) összedolgozik (nem akartam kölcsönhatást írni :). A pektin miatt érdemes a birsalmát a héjával és a magházával együtt főzni, mert ezek tartalmazzák a legtöbb pektint, a pürésítés előtt ezeket el kell távolítani.
Mindezek alapján ma este az alábbi recept szerint fogok eljárni.

Recept

4 birsalma (tiszta gyümölcshús főzve 50 dkg)
40 dkg cukor
3 karika citrom
1/2 citrom leve
víz
friss dió ízlés szerint

Az alapszabály, mint hosszas kutakodás után megtudtam, a következő: 1 kg tiszta gyümölcshúshoz a súlya 80%-át kell adni a cukorból, vagyis 80 dkg-t. (Fél kilónál ez 40 dkg.)

A birsalmát alaposan megmosom, feldarabolom, a magházakat kivágom. Az egészet, a magházakat is (!) + a citromkarikákat kb. fél óra alatt puhára főzöm annyi vízben, ami épp ellepi. Ha megpuhult, a magházakat és a citromkarikákat kidobom, a gyümölcs héját lehúzom, kidobom, a gyümölcshúst pedig botmixerrel pürésítem.
A püréhez adom a cukrot és a citromlevet, és nagyon kis lángon addig főzöm, amíg a lábos alját kevergetés közben látni lehet. Teszt: akkor van kész, ha hideg tányérra csöppentve nem folyik szét a massza. Én itt hozzáadok kb. 2 marék nagyobb darabra aprított diót. Lehet mandulát is, ez egyéni ízlés dolga.
Enyhén kikent formába öntöm és a/ 50 fokos sütőben 2-3 órát szárítom – így aznap fogyasztható, de messze nem elég szilárd, b/ félreteszem, meleg, száraz helyen kiszárítom. Ehhez a formából másnap kifordítom a megszilárdult birsalmasajtot és 2-3 naponta átfordítva a kívánt szilárdságig szárítom. Utána fóliába csomagolva hűtőben tárolom.

Még egy gondolat: jó példa számomra a történet a birsalmával arra, hogy érdemes időről-időre a különböző ételekről kialakult véleményünket felülvizsgálat alá helyezni – lehet, hogy a gyerekkorban rögzült utálat a mai fejlettebb ízlésünknek már megfelelne csak nem is gondolunk rá! Én elhatároztam, hogy újraismerkedem a sütőtökkel és a kelbimbóval, bár ez utóbbi halmozottan hátrányos helyzetből indul.
Köszi mindenkinek, aki arra sarkallt, hogy a birsalma visszatérjen az életembe!