A nagy csokoládé válság

Csokoládé válság volt, van és lesz

Amikor Dóra megkért, hogy írjak a csokoládéval kapcsolatos problémákról, örömmel vetettem bele magam a témába, mert szeretem megérteni, mi történik a háttérben. Ez esetben azonban sajnos nem tudok kerek történetet prezentálni.

A csokoládé, illetve valójában a kakaóbab válságáról már évek óta cikkeznek a nemzetközi médiában. Egyrészt persze azért is, mert a csoki olyan, mint a szex – szinte bármit el lehet vele adni, elég beírni a címbe és máris megugrik a nézettség. Pont így a kávé is egyébként. Forrás tehát van elég egy jóféle összefoglalóhoz, a problémát az jelenti, hogy nem egy válságról van szó, hanem egyidőben sokról. Három területre próbálok fókuszálni, de a helyzet ennél sokkal bonyolultabb.

Mocskos csokoládé

Kezdjük a legegyszerűbbel, a környezetvédelemmel. A világ kakaótermelésének 40 százaléka a nyugat-afrikai Elefántcsontpartról származik. Az ország egyik fő bevételét a kakaóbab jelenti, érhető módon igyekeznek is szabályozni a folyamatot. 2002-ben azonban egy fegyveres felkelés kettészakította a társadalmat, egyik béketárgyalástól a másikig élnek, úgyhogy nem lehet a rendszertől túl sok stabilitást várni. Így aztán nem meglepő, hogy a hivatalosan kijelölt termesztési területek mellett a védett esőerdő irtásával “fekete” farmokon is ültetnek kakaót. Az ilyen módon létrejött mocskos csokoládé bekerül a legnagyobb gyártók, mint a Mars és a Nestlé termékeibe is. Mi az a néhány farm, mondhatnátok, de az a helyzet, hogy az elefántcsontparti esőerdők területe a korábbi 24-ről mára 4 százalékra csökkent. A tudósok szerint a hiányzó fák olyan mértékben változtatják meg az időjárást, hogy a növekvő szárazság egy idő után akár lehetetlenné is teheti a kakaó termesztését a területen. Elég szép sztori ugye? Kivágják a fákat, hogy legyen elég jó minőségű föld és minél több napsütés a kakaónak, aztán pont a nap és a meleg teszi tönkre az egészet. Mindez megfejelve az klímaváltozással, ami eleve megemeli az Egyenlítő környékén az átlag hőmérsékletet. A nagy gyártók természetesen mind “ellene vannak” az erdőirtásnak, de igazán komoly lépéseket még nem tettek ellene. A The Guardian egyik nagyon alapos témába vágó cikke azt állítja, a szójával kapcsolatban nemzetközi összefogással korábban már sikerült az  Amazonas pusztítását megállítani, tehát van jó példa.

Játék a pénzzel

Elefántcsontpartnak annyira fontos a kakaó, hogy külön állami intézmény felügyeli a termelést és a forgalmazást Conseil Café Cacao néven. A hivatal célja természetesen “az etikus és jó irányítás”, elvileg fellépnek az erdőirtás ellen is, illetve központi felvásárlási árral próbálják biztosítani a farmerek bevételét. A világpiaci árak azonban nem feltétlenül követik a kormány által meghatározott árakat és ha a feldolgozó üzemnek nincs elég haszna az üzleten, inkább hagyja rárohadni a kakaót a farmerekre. A gazdák kárpótlására létezik egy kormányzati alap, de állítólag nem könnyű hozzájutni a benne lévő pénzhez. De még ha működne is, azt a problémát nem oldja meg, hogy a kormány központi felvásárlási ára és a piaci árak közti különbség megbénítja folyamatot. A helyzet természetesen kedvez a spekulánsoknak és a korrupciónak, helyszíni tudósítások szerint rendszeres, hogy a kakaó mindenféle hátsó ajtókon keresztül, ellenőrizetlen körülmények között hagyja el az országot. Nyilván minél több embert kell megkenni, annál drágább lesz a termék. Mindeközben, bár a térség más országaihoz képest jobb a gazdasági helyet, az elefántcsonparti kakaófarmerek nagy része számára a csokoládé elérhetetlen luxus.

A bőség zavara

Hat évvel ezelőtt iparági szakértők azt jósolták, a kínai és indiai fogyasztók csokoládé iránti rajongásának köszönhetően hamarosan nem lesz elég kakaó a piacon, kifogyunk belőle. Ehhez képest a The Forbes 2017 októberi cikke szerint pont az ellenkezője igaz. Laurent Pipitone, a nemzetközi kakaó szervezet (International Cocoa Organization, ICCO) volt vezető közgazdásza azt állítja, kisebb-nagyobb hiányok és túltermelések mindig is jelen voltak az elmúlt 20 év piacán. A 2008-as gazdasági válság azonban jelentősen visszafogta a hagyományosan nagy csokoládéfogyasztó térségek, Európa és Észak-Amerika étvágyát, a fejlődő országok igényei pedig nem növekedtek olyan mértékben, ahogy azt várták az elemzők. Ehhez hozzájött még egy kiemelkedően jó termés, ami jelentős túlkínálatot eredményezett és a piaci ár a korábbi tonnánkénti 3000 dollárról leesett 2000-re, ahol azóta is stagnál. Ennek megfelelően az előző bekezdésben emlegetett Conséil Café Cacao is lejjebb vitte a hivatalos felvásárlási árakat 1,25 dollárra kilogrammonként. Ez az ár a világ legnagyobb kakaógyártója, a Barry Callebaut kutatása szerint napi 1 dollárnyi bevételt jelent egy elefántcsontparti farmer számára, ami bőven a helyi szegénységi szint alatt van. Kakaót termelni magról négy évig tart, hajtásról két év kell hozzá, szóval mint a mezőgazdaság nagy része, ez a fajta tevékenység sem a hihetetlen rugalmasságáról híres. Az éveken át tartó alacsony jövedelem és a bizonytalanság után persze jó eséllyel sok farmer feladja a kakaó termelését, így elvileg helyreállhatna a piac. Viszont az ázsiai piacon még mindig jöhet növekedés, ami a kieső termeléssel egyidőben hiányt hoz létre és megtörténhet, hogy egyszer csak ott állunk majd az üres polcok előtt.

A csokoládé válsága tehát valós, de azért a helyzet nem reménytelen. Legalábbis a téma egyik szakértője, Csiszár Katalin, a Rózsavölgyi Csokoládé tulajdonosa nem látja ennyire sötéten a helyzetet. A kakaóbabbal valóban napi szinten foglalkozó, azt közvetlenül a termelőtől beszerző Csiszár szerint ugyanis a 15-20 évvel ezelőtt világszinten elindult kisüzemi csokoládé forradalom, amelynek célja a gyártás megújítása és a termék minőségének feljavítása volt, mostanra kakaóbab forradalmat is elindított. Egyre több térségben egyre több kakaó ültetvényes próbálja ott hagyni a nagy felvásárlókat nyílvánvaló okokból, és próbálják a termést közvetlenül kisebb műhelyeknek eladni. A folyamat biztatóan halad és ennek köszönhetően mind az ültetvényesek, mind a készítők, mind a vásárlók egy része kilépett a már kizsákmányoló és igénytelen rendszerből. Van rá esély, hogy ebben a táplálékláncban mindenki tisztességesen megélhessen, az erdők megmenekülhessenek a kivágástól, és cserébe minőségi és tisztességes legyen a csokoládé. Minél többen vesznek részt ebben a partizán akcióban, annál hamarabb oldódik meg a kakaóválság – állítja a magyar kézműves csokoládé piac egyik legfontosabb szereplője.

A Rózsavölgyi Csokoládénak például hosszú évek során sikerült a világ különböző részein dolgozó jó pár ültetvényessel nagyon jó kapcsolatot kialakítani, főleg Venezuelából, aztán Madagaszkárról, Ecuadorból, Nicaraguából, Peruból, Sao Toméról. “Tíz éve még nehezebb volt, de hogy mennyire változik a helyzet, azt az is bizonyítja, hogy már Tanzániából is van két megbízható kakaótermelőnk, mert Afrikába is eljutott már a kakaó forradalom” – mondta Csiszár Katalin és nagyon remélem, hogy igaza lesz.