Blogkóstoló után

Mivel még nem másztam meg egyetlen magas hegyet sem mindenféle túlzás nékül állíthatom, hogy a Dining Guide által szervezett Blogkóstoló szombaton, fizikai értelemben, az egyik legfárasztóbb nap volt az életemben. A jobb karom még mindig zsibbad, az arcizmaim is lázasak még a sok mosolygástól, de az egész annyira jól esett, hogy ezt egyáltalán nem panasznak szánom. Szombat óta záporoznak az emailek és üzenetek, hogy mennyire jól érezték magukat a vendégek és hogy menniyre ízlett nekik minden én pedig csak kapkodom a fejem, hogy ezek szerint X és Y is ott volt… nem emlékszem. Pedig a névmemóriámmal ellentétben az arcmemóriám remek. A pocsék idő ellenére nagyon sokan eljöttek, tényleg annyira sokan, hogy a sütiszeletelés és levesfelügyelet közben alig tudtam igazán odafigyelni arra, hogy kivel is beszélgetek éppen.

Finom a süti? Elég meleg a leves? Ide álljak a fotóhoz? Mi is volt a kérdés? Riporterek, újságírók, kedves barátok, családtagok, híres emberek, bloggertársak, olvasók, rajongók, gasztrománok, szakácsok, étteremkritikusok, így leírva utólag teljesen inamba száll a bátorságom. Szerencsére akkor ott erre nem volt idő. Délelőtt szakadt az eső. Mindenkit beköltöztettek a pincébe, én egy ernyő alatt a levesre koncentráltam erőteljesen és TUDTAM, hogy délre el fog állni a zuhé. És ez így is lett, de sajnos nem véglegesen. Ettől függetlenül minenk iszonyú jófej volt, aki eljött, nem számított igazán az eső – persze azért vasárnap reggel elmorzsoltam egy káromkodást az orrom alatt, amikor kinéztem az ablakon.

Szóval kőkemény volt, de még így is óriási hangulatban telt a nap és nem csak az adrenalin miatt. Néha jutott egy-két tizedmásodpercnyi idő egy poénra, összekacsintásra, a vége felé még egy pár kupica pálinkára és egy csodálatos köszönetdalra is. A Tabáni Terasz erőfeszítéseit szerettük volna, mi bloggerek, macskákat szégenybe hozó kornyikálásunkkal az egekig magasztalni, mert rendkívüli munkát végeztek. Ez mindenkire igaz, aki részt vett az esemény összekalapálásában – Dining Guide, Tabáni Terasz, bloggerek. Belülről úgy tűnt, hogy szuper csapat jött össze, remélem, hogy ezt érezték a vendégek is. Minden mellett az egyik kedvencem a nyomtatott anyagok voltak – ez biztos szkmai ártalom, de annak is betudható, hogy nagyon szeretem, amikor a kis részletek ki vannak találva. Szuper alátétek és menükártyákat készített a Dining Guide csapata. Voliá:

És akkor egy recept a végére (az összes receptet megtaláljátok a Dining Guide honlapján). Két féle ételt készítettem: joghurtos korianderes karfiollevest és arab pisztáciás süteményt fügebefőttel. Íme a süti receptje.

Recept (10-12 személyre)

25 dkg vaj
30 dkg kukoricadara
10 dkg cukor
40 dkg sózatlan pisztácia
1 tk fahéj
2 tk méz

4 l tej
0,6 dl frissen facsart citromlé
2 ek rózsavíz
2 ek narancsvirág víz

A vajat felolvasztom és a kukoricadarára öntöm. Összekeverem és éjszakára állni hagyom. A pisztáciát a cukorral közepesen finomra darálom és összekeverem az 1 éjszakát pihent vajas kukoricadarával. Fahéjjal és mézzel ízesítem, alaposan elkeverem kézzel.
A tejet felforralom, amikor elkezd felemelkedni lehúzom a tűzről és belekeverem a citrom levét. 15 percig állni hagyom, amíg a tejsavó kicsapódik. Leszűröm és alaposan kinyomkodom az így kapott túrót. Rózsavízzel és narancsvirágvízzel ízestem.
Egy 30×35 cm-es tepsit kibélelek sütőpapírral és a pisztáciás massza felét egyenletesen belenyomkodom. Erre rétegezem a tejkrémet, szintén alaposan lenyomkodom, majd ismét egy réteg pisztácia következik. A sütés nélküli süteményt legalább 6 órára, vagy éjszakára a hűtőbe teszem, szeletelés előtt 1 órával kiveszem. Porcukorral, pirított fenyőmaggal díszítem.

Képgaléria a Blogkóstolóról.