Havas Dóra: Egy hete önkéntes karanténban – Összefoglaló

Az erő… Hát igen, arra most nagy szükség van minden téren. Nem aggódni, és főleg nem túlaggódni a dolgokat. Tudni koncentrálni és menteni, ami menthető – az egészségünk, a vállalkozásunk, a családunk biztonsága. Erősnek lenni, hogy a kihívások ellenére a gyerekekkel összezárva biztonságot és nyugalmat sugárzó felnőttek tudjunk lenni, akikre mindig számíthatnak a gyerekeink, mert nekik ez az igazán fontos.

Veszik az akadályokat, de ők is szoronganak – ma például végignéztem, ahogy Leó összeomlik az online matekórán, mert nem tudta elég gyorsan leírni a szorzáseredményeket. Patakzottak a könnyei, ahogy kezdett lemaradni. Ott ültem mellette, egy másik gépen én is dolgoztam, gyorsan súgtam neki. 2-3 szorzás után felvette a tempót, és ment neki. Amikor vége lett az órának, rám nézett, és azt mondta: „Bepánikoltam.” Kicsit összebújtunk, aztán tettük tovább a dolgunkat, de mégis bennem maradt ez a pár pillanat. Látszólag olyan könnyen váltanak a gyerekek, alkalmazkodnak, és ügyesen megoldják a feladatokat, de kell nekik a támasz. És ehhez kell nekem az erő.

Abba most nem megyek bele, hogy egyedülálló szülőként online munka, gyerekekkel tanulás, háztartás és bezártságpara mellett honnan jön az erő, csak minden este megköszönöm, hogy még jutott belőle mára is.

Dobpergés, jöhetnek a hét tanulságai.

1. A gyerekek folyton enni akarnak, illetve akarnának, ha hagynám. Reggeli után, tanulás közben, tanulás után, ebéd előtt és után, sportolás után duplán, vacsora előtt és egy kicsit még vacsora után is. Pedig minden főétkezés teljes értékű, annyit esznek, amennyit szeretnének (sokat), gondoskodom kisétkezésekről, és úgy érzem egész nap almát, répát és karalábét pucolok, szeletelek.

2. Nincs idő főzni, de mégis muszáj. Két járható út van szerintem, és bevallom, számomra is keserves mindkettő, pedig még mindig a konyha a kedvenc életterem. Mindkét esetben ragaszkodni kell ahhoz, hogy naponta egyszer főzzünk. Az egyik esetben az ebéd az, amit frissen főzünk. Ezt időre el kell készíteni, főleg azért, mert még bőven lehetnek tanórák ebédidőben is. Az ebédfőzésnek ezért gyors dolognak kell lennie, mert közben én is dolgozom. Jól működnek a tartalmas leves + valami édesség (palacsinta, smarni stb.) kombók, vagy a gyors főétel (tészta, főzelék, stb.) + desszert kombók, de azért itt marad egyfajta hiányérzet, hogy lehetne ötletesebb és egy picit egészségesebb is a választék.
A második megoldás több lehetőséget ad a főzés kibontakoztatására, itt viszont a fáradtság lehet az akadály. Ebben az esetben estére készül el a meleg étel akkora mennyiségben, hogy másnap lehessen még belőle ebédelni. Ez jobban működik nálunk, mert ilyenkor a gyerekek már lemennek a kertbe, elfoglalják magukat, túl vagyunk a nap kötelező részén. Nekem még mindig kell dolgozni, de közben egy rakott étel összeállítása, egy pörkölt vagy hasonló, hosszabban készülő dolog elkészítése jobban belefér.
Természetesen a két módszert lehet kombinálni is. Nekem a harmadik lehetőség – a reggel főzés – egyáltalán nem opció, egyszerűen nem bírom korán reggel elviselni az erősebb illatokat, szagokat.

3. Jól működött a bevásárlási módszerem, egyszer sem kellett boltba mennünk a héten, és szerintem ezt még a jövő hétre is ki tudjuk terjeszteni. Bevallom, büszke vagyok.

4. Látom, hogy sokan panaszkodnak arra, hogy a karantén végére meg fognak hízni. Majd megnézem, de szinte biztos vagyok benne, hogy itt nem a gyerekes családoktól jön a panasz, én tuti, hogy fogytam a héten, de nem volt időm mérlegre állni.

5. Lehet ebből a helyzetből is sokat tanulni, én például nagyon ügyelek az adagokra, igyekszem pont annyit főzni, amennyiről tudom, hogy elfogy. A gyerekekkel is tanuljuk a takarékos fogyasztást, most ők is jobban átérzik, hogy miért nem szabad pocsékolni.

Meséljetek, nálatok hogyan telt a hét, mik a tanulságok? Kitartás, egyszer ennek is vége lesz, és majd összefoglaljuk, hogy mi mindent tanultunk.