A visszalépés az előrelépés
Péter Anna
Egyedül te vagy én is tehetünk a Föld tehermentesítéséért – mérsékléssel, önkorlátozással. A lehetőségeink számbavételéhez első körben célszerű tisztában lennünk a számokkal, hogy a jelenlétünk mekkora nyomást jelent a környezetünknek. A fogalmak meghatározásában Esses Diána, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Környezetgazdaságtan Tanszékének tudományos segédmunkatársa és PhD-hallgatója segített.
A szénlábnyom és a vízlábnyom azt mutatja meg, hogy egy személy vagy akár egy vállalat tevékenysége, egy termék életciklusa mennyi közvetlen vagy közvetett üvegházhatásúgáz-kibocsátással vagy vízhasználattal jár. Ennek a teljes feltérképezéséhez életciklus-elemzést szükséges készíteni, például a kenyér esetében nem elegendő magát a kenyeret vizsgálni, a teljes életciklus alatt minden értéket figyelembe kell venni.
Tehát a kenyér esetén a búza elvetésétől, gondozásától, aratásától, betakarításától kezdve figyeljük a folyamatot. A szállítás során a feldolgozóhelyre megy, ahonnan a feldolgozás során a pékségbe kerül a liszt, majd kenyér formájában a boltokba szállítják, aztán a fogyasztók megvásárolják és hazaviszik, elfogyasztják, a maradék pedig hulladék formájában kerül ki a háztartásból. És természetesen a csomagolásról sem szabad megfeledkezni, mondja a kutató.
A két fogalom kéz a kézben jár, és azért a szén-dioxid és a víz a két kiemelt mutató, mert előbbi melegítő hatása miatt jelentős szerepet játszik az éghajlatváltozásban, a vízről, pontosabban az ivóvízről pedig azt kell tudni, hogy a Föld vízkészletének 1 százaléka ivóvíz, ami eleve kevés. Hiába egy állandó készlet, ha az emberek egyre többen vannak, és egyre több, nagy vízigényű húst, pláne szarvasmarhát esznek, emellett sajtot is, tehát arányaiban a víz egyre kevesebb lesz, előbb-utóbb muszáj lesz vissza
venni a pazarlásából.
Nem csak a hús terhel
A szarvasmarhák minden környezetvédő példabeszéd fekete bárányai, nagy terület- és vízigényű állatok, feldolgozásuk rendkívül bonyolult, magyarázza Esses Diána. Egy élelmiszernél a feldolgozás környezeti terhelése az érték 20–30 százaléka is lehet, azonban nem lehet mindent rájuk kenni. Az Environmental Working Group húszféle állati és növényi alapanyag egész életciklusát érintő kutatása alapján a szarvasmarha a második legnagyobb szénlábnyommal rendelkezik, az első helyen pedig a bárány végzett. A dobogó harmadik fokára a sajt került, ezzel megelőzve a csirkét, a sertést, a tenyésztett lazacot és a konzerv tonhalat.
A konzerv említése azért különösen fontos, mert a tonhal halászata, feldolgozása, csomagolása és szállítása során elégetett üzemanyag és a felhasznált gépek kibocsátása sem elhanyagolható mértékű. A tej a lista legvégén, a paradicsom és a lencse előtt végzett. Ezért is fontos megfelelő kutatások alapján tájékozódni, mert sokszor nem az a nagy vagy a kicsi, ami annak látszik. A növényi eredetű, de messziről ideszállított élvezeti cikkekre is érdemes egy pillantást vetni. Például egy presszókávé előállításához több mint száz liter víz szükséges. Amennyi víz egy fürdőkád csordultig töltéséhez is elegendő.
Aki a saját lábnyomát szeretné kiszámítani, a közüzemi számláival felszerelkezve a carbonfootprint.com oldalon megteheti. Ennek ismeretében már lehetőségünk van csökkenteni a saját szénlábnyomunkat, sőt a kiadásainkat is csökkenthetjük.
Csak annyit, amennyire szükség van
A józan paraszti ész és a tudomány sokkal egyszerűbb és hasznosabb tippeket ad a lábnyomcsökkentésre, mint a környezetvédelem farvizén úszó startupok és a papírból készült szívószálak. Bármennyire is lebomlik egy szívószál, az elkészítése, az eladása terhelte a környezetet.
Esses Diána azt javasolja, ne vásároljunk többet, mint amire szükségünk van. Ez sokakat meglephet, mert a semmire nem lehet vállalkozást alapítani, így senki sem fog arra biztatni, hogy ne vegyél már új telefont, amíg működik a régi, stoppolj zoknit, ne vegyél lebomló, de felesleges dolgokat. A semmit nem lehet felrakni a közösségi médiára, a semmi nem menő. Pedig pont az önmegtartóztatás, az önkorlátozás, a böjt segít a legtöbbet, mert a semmi nem kevesebbet terhel, hanem nem terhel. A lemondás az élvezeti cikkek mérséklésével is megnyilvánulhat, a fent említett kávé példája jól mutatja mekkora környezeti terhelést jelentenek a több ezer kilométerről ideszállított növényi alapú termékek.
Az állati eredetű termékek előállítása több erőforrást von el a bolygótól, mint a helyben termesztett növények, ezért a kutató is kiemeli a húsmentes nap hasznosságát. Mivel az élelmiszerek lábnyomainak jelentős része a feldolgozásból, a szállításból és az utánuk maradó szemét kezeléséből tevődik össze, emiatt jobb kerülni a feldolgozott élelmiszereket, és érdemes a friss alapanyagokból is helyi és szezonális terményeket választani. Ez a széles terményskálát előállító Magyarországon rendkívül kényelmes, és kevés lemondással jár. Kávé, kakaó, tea és kókusz ugyan nincs Szabolcsban, akkor legyen elég naponta eggyel kevesebb kávé, a kókusz legyen ünnepi alapanyag, a narancs pedig mehet a Mikulás-csomagba, generációk nőttek fel így, és nem ez okozta a bajaikat.
Szemétstop
Az eddigieknél is kevesebb lemondással járó lehetőségek közé tartozik a komposztálásra alkalmas termékek gyűjtése és komposztálása, hovatovább a közértből hazaszállított termékek, majd a hulladék mérséklése. Ha kevesebb a szemét, kevesebbet kell elszállítani, ezáltal kevesebb szemetet kell feldolgozni, újrahasznosítani vagy tárolni.
A háziállatok táplálásához is érdemes áttérni a faj igényeinek megfelelő tápanyagokat tartalmazó, házilag készített kosztra, rengeteg csomagolóanyagot spórolunk meg, ha nem veszünk több egyadagos tasakos eledelt, műanyag zacskós rágókát, jutalomfalatot, és az állat egészségügyi állapota is javulni fog az adalékanyag-mentes étrend hatására.
A konyhai hulladék csökkentésében sokat segít a heti menütervezés és ehhez kapcsolódó bevásárlólista elkészítése, és annak betartása, így nem csábulunk el a boltban számunkra felesleges termékek megvásárlására.
A legrövidebb szállítási útvonal a saját kertből történik, így akinek van lehetősége, telepítsen összegyűjtött esővízzel locsolt konyhakertet, a kapálás a testnek és az idegrendszernek is jót tesz.
Egyszerű és apró lépésekkel tudunk hatékonyan tenni a környezetünkért, nem kell látványos alternatív termékek túlfogyasztásával terhelni a pénztárcánkat és a bolygót. Például tartunk húsmentes napot, készítünk bevásárlólistát, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, komposztálunk, kevesebb műanyag zacskót használunk a vásárlásokhoz, és előnyben részesítjük a helyi és szezonális alapanyagokat. Ráadásul a helyi termelők piacán ízletesebb és olcsóbb a szezonális gyümölcs és zöldség, mint a kisebb-nagyobb távolságokról ideszállított kényszerérlelt vagy melegházi termények, így ezzel még többet nyerünk.
