Vannak dilemmák az életben, nekem ma például ez: egyek? ne egyek? Éhes vagyok, de ha arra gondolok, hogy valami meleg, zsíros étel a közelembe kerül egyből kiráz a hideg. Mondjuk ez most még jól is esik pár pillanatig. Aztán megint kordul egyet a gyomrom és folytatódik a tétlenkedés. A végén mindig győz az éhség és lesz megoldás, csak ki kell várni.

 

A dinnye önmagában mégse ebéd, se nem vacsora, de ha felöltöztetjük egy kicsit, akkor nagy melegben pont elég lesz. Játszani is lehet vele, mert ha úgy szeleteljük, mint a pizzát máris becsapjuk egy kicsit az érzékszerveinket. Már, ha egyáltalán szükség van a trükközésre, mert az az igazság, hogy ez jó móka: szép a dinnye így kicsicsázva (is). Az íze elég semleges ahhoz, hogy jól lehessen mindenfélével kombinálni: gyümölcsökkel az édes oldalát emeljük ki, sós sonkával meg pont ellensúlyozni lehet ezt.

Amit én semmiképp nem hagynék ki: görög joghurt a savanykás íze miatt, ettől tartalmasabb is lesz egy kicsit az étel, de maradunk a hűvös vonalon vele. Egy kis jó minősgű extra szűz olívaolaj is jót tesz a kombónak. Szélben szárított sonka, érlelt parmezán, ezek mind jöhetnek a finomra aprított zöldségek vagy az apró gyümölcsök mellé. Party-falatkának is menő szerintem. Én ma ebédre ettem.

 

Még nincs értékelve.

Kérjük, értékeljen

Előző cikkCukkini lassi – hűsítő nyers leves
Következő cikkSpenótos cukkini curry
2006. szeptemberében kezdtem el írni a Lila füge blogot, ami azóta sok változáson ment keresztül, mindig egyre több és szebb lett. Ma már nem blog, hanem ez az oldal. Persze nekem egy oldalnál sokkal több, mert az életem egyre nagyobb, izgalmasabb, szinesebb része.